Bár a fő szerep Máthé Zsoltnak jut, itt sem övé a főszerep: a nézők soraiból vagy a háttérből figyeli a jórészt kudarcairól és mellőzöttségéről szóló etűdöket. Jelenlétéből és olykor közbeavatkozó trombitájából viszont a kicsi-a-bors-de-erős konoksága szól. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA.
Bájosan céltalan előadás A kis vakond..., legfeljebb egy dolgot akarhat: hogy még véletlenül se vegyék komolyan; hogy mind a nézőknek, mind az alkotóknak kedélyes, kacarászós-kuncogós, a görcsös értelmezés nyűgétől mentes estében lehessen része. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA.
„Krízis: görög szó, jelentése döntés, fordulat, ítélet.” A krízis eltompít, letaglóz - a krízis kreatívvá tesz: a kormányszóvivők dramaturgokká nőnek, a miniszterelnök táncra perdül az ország előtt. SZOBOSZLAI ANNAMÁRIA ÍRÁSA.
A tavalyi Nyugat-centenárium versünnepének testvérműsora e műhelyben a Radnóti Miklós születésének századik évfordulójára emlékező összeállítás. Minőségi munka, színházi unikum ez is, de összességében nem ér fel elődjével. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Máthé Zsolt előadása voltaképpen egy iskolai tanítási napot mutat be másképp, mondhatni, rendhagyóan – zenével, énekkel, rímmel, mozgással, kivetítővel –, melynek kapcsán joggal tehetjük fel a kérdést: ezt így is lehet csinálni? BUZÁDI-SALLAI ZSÓFIA ÍRÁSA.