Címke: Nagy Zsolt

Szorongunk a szúnyogok lepte szobában, ahol a színészek nem színészként vannak jelen (és mégis), nem szerepet játszanak (és mégis), nincs darab (mégis van) és nincs előadás (mégis van). Valós időben zajlik a modellált élet-játék, melynek hajtóereje a történet utáni vágy. MIKLÓS MELÁNIA ÍRÁSA.

A IX. kerületi Krétakör Bázis különálló épületrészeinek folyosóin a VALÓSÁG és LEHETŐSÉG szavak betűin át lépkedve közelítjük meg az est helyszíneit. A valóság-színház és a dokumentumfilm-bemutató a „lehetőség” térfelén zajlik, közte a koncert és kiállítás a „valóságban”. MIKLÓS MELÁNIA ÍRÁSA.

Csábító a lehetőség, s hozzá tán még stílszerű is lenne gonzóval elviccelni Vágvölgyi B. András alkotását. A szikár tárgyalásmód ezúttal mégis célravezetőbbnek tűnik: a Kolorádó Kid öntetszelgő, komoly, rossz film. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.

A Team Building című film levetítése csapatépítő tréningek keretében, illetve multinacionális cégek alkalmazottainak nem ajánlott. A Team Building szatíra. Ha nem lenne olyan rosszul fényképezve, megkockáztathatnánk: remek szatíra. KOLOZSI LÁSZLÓ KRITIKÁJA.

Fekete kos dugja fehér bárányod, rikkantja Jago a bosszús Brabantiónak mindjárt a nyitó jelenetben. A sajátos szimbolika s a kortársi szlenggel dúsított nyelv is végigindázik a játékon. Új fordításban, vendég főszereplők ajkán szól a robusztus dráma a Vígszínházban. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.

Nézni a másik embert – bőven elég a színházhoz. Nem cicoma kell köré, hanem a valódi közlés szándéka, melyre válaszul hajlandó valaki a mondandót meghallgatni és befogadni. A Krétakör hamlet.ws előadása ezt a helyzetet keresi. SZ. DEME LÁSZLÓ KRITIKÁJA.

Nem éppen drámai alkat a magyar. Az indokok között kedvtelve idézzük a 19. századi gyökerek hiányát: Vörösmarty, Madách és Katona egy-egy játszhatatlannak mondott művével kimerül nemzeti drámairodalmunk. JÁSZAY TAMÁS KRITIKAI SZEMLÉJE.

Ha egy test tehetetlenül hánykolódik a tengeren, eljön a pillanat, amikor egy hullám felkapja, és a sziklának vágja. TEGYI ENIKŐ KRITIKÁJA.