Címke: Magvető Kiadó

A Rowohlt Kiadónál jelent meg a Briefe an Eva Haldimann, melyet Ingrid Krüger látott el jegyzetekkel.

Bár a templom ősidők óta hagyományosan menedék, ebben a regényben azonban ebbe a templomba mindenki belehal (vagy nyomorék lesz, mert leesik róla). MÜLLNER ANDRÁS KRITIKÁJA.

Az író hatvanadik születésnapjára jelentette meg a Magvető ezt az elegáns és tartalmas kötetet. KOVÁCS DEZSŐ ÍRÁSA.

A nagysikerű regény afféle világvégi road movie: apa és fia vándorol a katasztrófa sújtotta világban, élelmet guberálva a romok között, rejtőzködve a többi túlélő elől, akik egymásra vadásznak. KERESZTESI JÓZSEF ÍRÁSA.

A válogatott és újabb versek (1976–2009) szűkmarkú gyűjteménye lebontja a korábbi kötetek szerkezetét, de őrzi a főhangsúlyokat. A mélyen intellektualizált, kesernyés hétköznapiság, a lacafacázás nélküli, mégis emelt költői beszéd célt ér – ha ugyan a célérés a célja. TARJÁN TAMÁS ÍRÁSA.

A bennünk élő évszázados mesetoposzokkal feleselő történetek, a fantasztikum, az abszurd érintését magukon hordó állatkarakterek, fordulatos meseszövés és finom humor ragadja magával Ljudmila Ulickaja új könyvének gyerek és felnőtt olvasóit. SZILÁGYI ZSUZSA CIKKE.

Két éven belül a harmadik közel ezeroldalas regénnyel jelentkezik a Magvető, s ezek mintha mind Németország történetének irodalmi feldolgozására tennének kísérletet a XX. század második felében. DUNAJCSIK MÁTYÁS KRITIKÁJA.

A magyar származású jeles amerikai irodalmár különös feladatra vállalkozik, amikor a mai magyar irodalom három prominens személyiségét egy jeruzsálemi könyvvásáron tett látogatásuk ürügyén Izraelről, az ott ért benyomásaikról és a ma újra éledő antiszemitizmusról faggatja. SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA.

Párizs költők és művészek rajongásának tárgya volt sokáig a modern magyar irodalomban, kiválasztottak valódi vagy képzelt mű-hona, a szellemi (és nem csak a szellemi) fényűzés festői városa... RADICS VIKTÓRIA KRITIKÁJA.

Olvasunk a gyomorrákról, az apját ájultra ivással sirató, pincében badizó hűtlen férj bélmosásáról, és azon kapjuk magunkat, hogy nyerítve röhögünk, bár voltaképp sírnunk kellene. Fehér nem prédikál, az írásokból mégis kiolvasható a nem túl biztató diagnózis. TOROCZKAY ANDRÁS ÍRÁSA.