Címke: Parti Nagy Lajos

Kit érdekel ma a Szovjetunió, annak hajdani főtitkára s botrányhős lánya? Sorssá lényegülhet-e egy diktatúra árnyékában mindent megkapó vagy megszerző nő élete? Dráma vagy csupán egy parádés szerep lehetőségét kínáló szöveg a Dolcsaja Vita? NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.

Ödön von Horváth népszínjátékként határozta meg darabjai műfaját. A Bagossy László által rendezett Kasimir és Karoline világában mi vagyunk a „nép”, akinek szórakoztatására finoman kidolgozott, precíz és élvezetes színjáték zajlik az Örkény Színház stilizált színpadán. MIKLÓS MELÁNIA ÍRÁSA.

Az első felvonás elején a függöny előtt lehulló néhány magányos, őszi falevél és maga az előadás is az elmúlásra és az öregedésre emlékezteti a nézőt, de ezzel együtt nem feledteti, hogy a Thália falain kívül tombol a nyár. RÁDAI ANDREA KRITIKÁJA.

És megint bedugja hosszú nyakát a gólya, még hosszabb csőrében megint pólya csüng. Épp ideje, az előző gyermek megint csúnya véget ért. Anyusunk és Apusunk lankadatlan derűvel néz az újabb megpróbáltatás elé. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.

Csákányi Eszter egyszemélyes produkciója nem monológ, nem monodráma, nem megszokott formájú önálló est, bár mindből van benne egy kicsi. Leginkább olyan bravúráriához hasonlítanám, amelyben kivételes képességű operisták adnak számot technikai és művészi tudásukról. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.

Fenyőfa, forraltbor, almássütemény és „rubintea” télies szinesztéziájába illeszkednek a Nyugat-év záróestjének programjai a Petőfi Irodalmi Múzeum majd' összes termeiben. BORGOS ANNA ÍRÁSA.

„Ezen a helyen az Új Színház Tisztújítását kellene kritizálnom, de mivel kritikán aluli, takarja homály” – írta a premier tájékán Koltai Tamás e recenzió tárgyáról. Megértem indulatát. KOVÁCS BÁLINT KRITIKÁJA.

„Bármily kicsiny mértékben név nélkül és névtelenül akár tudtok róla akár nem / Ott leszek valahol a szavában és a szívében annak is ki rólam sose hallott.” Ki írta e sorokat? Karinthy Frigyes. S igaza lett; bizonyítja a PIM-ben rendezett, teltházas pódiumbeszélgetés. SZEGŐ JÁNOS CIKKE.