Címke: HOPPart

A rasszizmus ellenes rendezvények sajátos deficitje, hogy a résztvevők általában mind antirasszisták, akiket nem kell meggyőzni a rasszizmus, a rasszista gondolkodás és szemlélet tarthatatlanságáról, haszontalan káráról. SZEGŐ JÁNOS ÍRÁSA.

Bájosan céltalan előadás A kis vakond..., legfeljebb egy dolgot akarhat: hogy még véletlenül se vegyék komolyan; hogy mind a nézőknek, mind az alkotóknak kedélyes, kacarászós-kuncogós, a görcsös értelmezés nyűgétől mentes estében lehessen része. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA.

A HOPPart társulat első produkciója nem egy, hanem legalább három előadás – annyi munkával, ötlettel, könnyed és virtuóz szerephalmozással tömték tele. Dolgozik a csapatban a bizonyítási kényszer rendesen: bárcsak ilyenek maradnának. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.

Az eredeti csatát a korabeli történelmi fogadóirodák fix 2-re vették, a teutoburgi erdő mocsaras küzdőterén azonban az otthon harcoló germánok legyőzték az esélyesebb itáliaiakat. Meglehet, a következő évszázadok hatalmi sorsolásához így előnyösebb kalapba kerültek. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.

Az ember szinte hallja Bonnie Tyler rekedtes és elszánt üvöltését: I need a hero… A Die Hardnak pedig végtére is létezhető fordítása a halálkemény… A kétfajta gátlástalansághoz még hozzávehetjük magát a filmet, meg azt is, aki írta. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.