Két feljegyzéssorozat szerepel Báthori Csaba legújabb prózakötetében: az egyik a nikotinról leszakadás hetét, a másik egy eb életútját naplózza. A témák egymás mellé helyezése az esernyő és a boncasztal találkozásának tűnhet... MILIÁN ORSOLYA KRITIKÁJA.
Bedecs László fiatal kritikusnak a második gyűjteményes tanulmánykötete jelent meg a kortárs magyar líráról. Az ilyen kötetek nagy kérdése: mit mondanak egybeolvasva a korábban folyóiratokba készült, majd könyvbe válogatott írások? TESLÁR ÁKOS ÍRÁSA.
Már az alcím („regény”) is félrevezető, ugyanis Kornéli Beáta könyve a sokszor alapos történelmi információk, lenyűgöző vendégszövegek ellenére (vagy épp amiatt) sem áll össze szépirodalommá. DERES KORNÉLIA KRITIKÁJA.
„Hát az élet sosem lehet más, mint színlelés? Hiba, amit nem tehetünk jóvá? Amit vagy folytatunk, szüntelen tovább hibázva, vagy kitöröljük a világból, és ezzel helyreállítjuk a rendet?” A darabbeli Theseus kérdései mindhárom Schein-drámára érvényesek. KERESZTESI JÓZSEF KRITIKÁJA.
Az a benyomásunk, hogy Bodor Béla a mindennél csak egy hajszálnyival tud kevesebbet: ilyenkor nagy a kísértés, hogy a szövegek nyelvi sajátosságaiban vagy az esszéműfajból is következő, hatáskeltő érvelésben keressünk kapaszkodókat. GERE ZSOLT KRITIKÁJA.
Jókor érkezett a kötet. Bereményi igen aktív művészi periódusában, kevéssel Bérczes László Cseh Tamás-beszélgetőkönyve, valamint az Esszencia két CD-je után, amikor a súlyos beteg énekes gyógyulásának minden jelét örömmel fogadja az Antoine-ok és Desirék immár három nemzedéke. TARJÁN TAMÁS ÍRÁSA.