Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

Á LA RECHERCHE…

A Radnóti Színház
2010. nov. 15.
A világ kétségkívül többet változott az elmúlt huszonöt év alatt, mint a Radnóti Színház. STUBER ANDREA ÍRÁSA.

Bálint András
Bálint András a Radnóti című előadásban. Fotó: Perjéssy Gábor

A Radnóti Színház a Katona mellett a másik budapesti teátrum, amelyen szép hosszú folyamként lehet végignézni. A Katonát Zsámbéki Gábor 28 esztendeje fémjelzi, a Radnótit Bálint András 25 éve. Bálint, aki nemrégiben kapott színigazgatói megbízatást újabb ciklusra, a soron következő mandátum kitöltésekor immár 31 évnyi direktori múltat mondhat majd magának teátruma élén. Ekkora vezetői periódussal minden bizonnyal feljuthat a hazai örökranglistára. (Nem biztos, hogy kétszáz évre visszamenőleg mindenkit sikerült lenyomoznunk, de valószínű, hogy az a Krecsányi Ignác az éllovas, akit 1923-ban, halála előtt néhány hónappal az ötvenéves színigazgatói jubileuma alkalmából ünnepeltek.)

A Bálint András irányította Radnóti Színház negyedszázados története egyenes vonalú, közben természetesen különböző szakaszokból állt össze. Tény, hogy a világ – értve ez alatt a színházat szűkebben és tágabban körülvevő világot – többet változott az elmúlt huszonöt év alatt, mint amennyit maga a Radnóti Színház, amely tulajdonképpen kezdettől fogva humanista értékeket valló polgári színházként határozta meg magát. Azóta a „polgári” jelző konnotációját megváltoztatta – hogy ne mondjuk: devalválta a szót – a politika, de a Radnóti Színház elegánsan negligálja a mellékzöngét. A Radnóti változatlanul egy megbízható, színvonalas kisszínház, amely igyekszik az elkerülhetetlenül szükségesnél egy fokkal sem jobban kommercializálódni, miközben művészszínházi ambícióinak hódolva őriz bizonyos kellemességet. Bálint András és Valló Péter színházára sosem volt jellemző a kemény mélyfúrás a jelenvaló talajába. Ha ma körülnézünk a pesti kőszínházakban, láthatunk olyan előadásokat – az Örkény Arturo Uijától kezdve a Katona Cigányokján át a Bárka Nehézéig –, amelyek az életünk véresen elevenbevágó kérdéseivel foglalkoznak. Az említett produkciók egyike sem képzelhető el a Radnóti színpadán. Itt a kortársi dráma színrevitele általában nem mentes a kíméletességtől. Például pódiumra emelt, kicsit távolságtartó, mint Spiró György Prahja Valló Péter rendezésében, vagy felstilizált, mint Térey János Asztalizenéje (rendezte: Bagossy László), vagy mesés-játékos, mint a Török Ferenc által jegyzett Apacsok. Rengeteg olyan durva, kegyetlen dolog van az életben, ami a Radnóti színpadán sosem fog megjelenni. S a színháznézők korosabb és konzervatívabb példánya lévén bizonyosan nem én leszek az, aki ezt rajtuk számon kéri.

Valló Péter
Valló Péter

A Radnóti Színház régi nézői számos bemutatót őriznek jó emlékezetükben, mondjuk az 1986/87-es évad Kék rókájától kezdve a nagysikerű Hetvenkedő katonán, a Nórán, a Hajmeresztőn, a Háztűznézőn át a Nem félünk a farkastólig és tovább. (Szubjektíve hozzátenném a Johannát, a Vőlegényt, az Agóniát is.) Fiatal színikritikus kollégák – akik a kilencvenes évek végén, a kétezresek elején kezdték a színházba járást – a Radnótit nem különösebben izgalmas szórakoztató színházként tartják számon. Kérdezve őket az itteni színházi élményeikről, A kriplit, a Ványa bácsit, az Anconai szerelmeseket sorolják. Ezek közül Gothár Péter McDonagh-rendezése, A kripli még mindig műsoron van; 2001-es bemutatóként a jelenlegi repertoár legöregebb darabja. (Szereti a közönség, s szeretik a színészek, akiknek zöme már elszerződött a Nagymező utcából, de szívesen jár vissza az előadást játszani.)

Feltűnő, hogy a kétezres évekből, vagyis az utóbbi tíz évben született produkciók közül nemigen emlegetnek semmit a színikritikusok. Csupán a 2002-es évad Medeáját (Hans Henny Jahnn művének előadását) hozták szóba, amely Zsótér Sándor legutóbbi (avagy utolsó?) rendezése volt a Radnótiban. (A kritikusi szakma hajlamos úgy tekinteni Zsótérra, hogy az ő visszatérő, rendszeres munkálkodása egy társulatban mintegy garanciája a jeles szakmai teljesítménynek.) A POSZT-szereplések és díjak kétségtelen megritkulása az utóbbi évtizedben azt jelzi, hogy a Radnóti ma szakmailag talán kevésbé sikeres és eredményes, mint működésének korábbi időszakaiban. Lehet ezt könnyedébben úgy is megfogalmazni, hogy a Radnóti nincs annyira divatban, mint régen, de az is tény, hogy mostanra elmozdult a sokáig őrzött pozíciójából. Valaha úgy tekintették, mint a Katona mellett a másik művészszínházat. Ezt a helyet kétségkívül átvette az Örkény Színház. Napjainkban a Radnóti abban élenjáró, hogy a könnyű műfajú produkcióinak legjobbjai – mint például a jelenlegi repertoár elsődleges sikerdarabja, a Naftalin – kifogástalanul kivitelezettek, ízlésesek, formátumosak. (Különös tekintettel a múlt századelő magyar szerzőinek műveire, amelyek mindig is jól álltak a társulatnak.)

Schneider Zoltán, Moldvai Kiss Andrea, Csányi Sándor, Csomós Mari, Kocsó Gábor. Fotó: Koncz Zsuzsa (Forrás: PORT.hu)
Schneider Zoltán, Moldvai Kiss Andrea, Csányi Sándor, Csomós Mari és Kocsó Gábor a Medeában. Fotó: Koncz Zsuzsa (Forrás: PORT.hu)

A Radnóti Színház pillanatnyilag tíz produkciót tart műsoron. Ennél többfélét egyszerre játszani aligha lehet – így is van olyan, ami havonta csak egyszer kerül színre. (A 2007-es születésű Asztalizene és Bálint András szintén 2007-es Radnóti-estje. Utóbbinál a direktor felfedezte és megépíttette a színpadra az intim stúdiószínházat, amelyet később a Rítus című előadás is igénybe vett.) A már említett A kriplin, Apacsokon, Prahon, Naftalinon kívül látható a Farkasok és bárányok – a jól bevált orosz dráma-vonulat képviseletében –, amelyet 2008-ban rendezett Valló Péter, valamint egy gyerekelőadás, Szabó Magda Bárány Boldizsárja. Nem nagyon jellemző a Radnótira, hogy a legifjabb közönségnek játszik, e téren előzményként csak a szép emlékezetű Micimackót hozhatjuk fel húsz évvel ezelőttről. Annak sajnos nem ér a nyomába a mostani produkció. A legfrissebb bemutató A Főfőnök, Anger Zsolt rendezte Lars Von Trier filmjéből. Élénk közönségérdeklődés és siker övezi, jóllehet a produkció szakmailag alatta maradt önnön lehetőségeinek.

A tizedik repertoárdarab a Boldogtalanok, amelyet decemberben levesz műsoráról a színház. Ez a produkció azok közé iratkozik, amelyek nem érték meg az egyéves kort. A Füst Milán-művet mintegy kortárs dráma jelleggel vitte színre Szász János, ám a végeredmény sem a publikum, sem a színikritikusok számára nem bizonyult eléggé meggyőzőnek. (A már említett házilagos közvélemény-kutatásom során számos kollégám nézhetetlennek nevezte a Radnóti Boldogtalanokját. E kijelentéssel egyáltalán nem tudok vitatkozni, mivel hajszálra megegyezik a véleményemmel.)

Kov
Kováts Adél, Bálint András és Schell Judit a Ványa bácsiban

Ami a Radnóti Színház színészállományát illeti, Bálint András elmondhatja magáról, hogy sikeres társulatépítő, sőt újraépítő. A Radnóti színészcsapatából mindig szívesen töltekeztek fel az éppen megalakuló színházak, s a Nagymező utcai direktor mindig tudott újabb, ígéretes, fejlődőképes csapatot kialakítani. (Ami azt is jelenti, hogy sokáig megtartania viszont sosem sikerült.) Az első időszak Takács Kati – Nemcsák Károly – Márton András – Egri Kati – Gera Zoltán fémjelezte együttese a kilencvenes évekre Andorai Péter – Görög László – László Zsolt – Tóth Ildikó – Széles László – Kerekes Éva – Nagy-Kálózy Eszter csapatra változott. Az évtized második felére jött Moldvai Kiss Andrea, Martin Márta, Gáti Oszkár, Kulka János, Schell Judit, Szervét Tibor.

A jelenlegi társulathoz Kováts Adél kötődik a leghosszabb ideje, tizenhét éve. Tizenhat színész tag (és persze számos vendég) látható a színpadon, többé-kevésbé megfelelő a kor- és nemi megoszlás. Az utóbbi évek bemutatói jelzik: a színház egyértelműen Csányi Sándorra alapoz – a másik kurrens férfiszínészének Szervét Tibort tekinti –, s ezt nem magyarázza eléggé az, hogy a drámairodalom mindenekelőtt valóban a huszonöt és harmincöt év közötti férfihősöket preferálja. A repertoáron lévő daraboknak több mint a felében főszerepet játszik Csányi Sándor. Ezt nem tarthatjuk teljesen egészségesnek, s nem is igazán szerencsés sem az ő szempontjából, sem a társulat többi tagjának foglalkoztatottságára nézve. Egészen biztos, hogy például A Főfőnök kisebb szerepében ambiciózusan és kiemelkedően játszó Schneider Zoltánra nagyobb, meghatározóbb feladatokat is lehetne bízni, mint amilyeneket kap, és a fiatal színészként már nem egy szerepben figyelemreméltót produkáló Adorjáni Bálintot vagy Klem Viktort is érdemes lenne erőteljesebben terhelni. A női gárdában Szávai Viktória virul, talán Wéber Kata van kissé árnyékban, s kétségtelen veszteség, hogy Marjai Virág, aki igen szépen fejlődött – a Radnóti mindig is jó színészneveldének bizonyult –, már nincs a társulatnál, ugyanakkor Petrik Andrea nyilvánvalóan szép színpadi karrier előtt áll.

Petrik
Petrik Andrea, Csányi Sándor és Wéber Kata a Boldogtalanok image-fotón (A képek forrása: PORT.hu)

A Radnóti Színház arculatának és teljesítményének huszonöt év után is változatlanul Valló Péter rendezői működése a meghatározó eleme. Csak hát Valló rendezései ma kevésbé jelentékenyek, mint korábban, de még így is leginkább ő jön be a társulatnak. Bálint András igazgató folyamatosan keresgél – megfordultak itt nagyon sokan azok közül, akiket érdekes és/vagy tehetséges rendezőnek ítélt a szakma az elmúlt tíz évben –, de a visszahívások, a másodszori felkérések elenyésző számából arra következtethetünk, hogy ezek a próbálkozások nemigen váltak be. Bálint András szíves közlése alapján azt is tudom, hogy hívta ő Bodó Viktort, Schilling Árpádot is, de nem jöttek. Lehet – tűnődöm –, hogy azt gondolják, amit a fiatal színikritikusok: ez egy kevéssé izgalmas szórakoztató színház. 

Ez esetben marad Valló és a jelenlegi Radnóti. (Itt, ellentétben a Katonával, soha nem látszott, hogy készen állna házon belül a megnyugtató utódlás, amely biztosítja a profil és a minőség folyamatosságát.) Vagyis a kialakult korlátok közötti működés prognosztizálható, lassú kommercializálódás, nívós szórakoztatás, jó ízlés, megbízható kellemesség. A Radnóti Színházzal és közönségével együtt korosodó néző hajlamos nem lebecsülni ezt. 

 

 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek