Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

„ENNEK NINCSEN KONZEKVENCIÁJA”

Feydeau – Desvallières: A tartalék tartalékos / Weöres Sándor Színház, Savaria Történelmi Karnevál 2010
2010. aug. 22.
Hol van már az az idő, amikor Szombathely színházszerető közönsége leginkább a nyári karneválszínház előadásaiban bízhatott! Amikor még a vasi megyeszékhelynek nem volt kőszínháza; amikor nyaranta még nem babra ment a játék. MARKÓ RÓBERT KRITIKÁJA.

Zayzon Zsolt
Zayzon Zsolt

A Savaria Történelmi Karnevál nemcsak azért tölt(ött) be jelentős szerepet Szombathely városának színházi életében, mert évről évre újabb bemutatóval örvendezteti meg a nézőket, hanem azért is, mert Jordán Tamás, akinek elévülhetetlen érdemei vannak a Weöres Sándor Színház létrehozásában és működtetésében, részben karneválszínházi rendezései, vendégszereplései révén vált a város kulturális platformjainak állandó résztvevőjévé. Éppen ezért nem is meglepő, hogy a 2000-ben (újra)alapított Savaria Történelmi Karnevál és az első előadását 2009-ben prezentáló Weöres Sándor Színház a kezdeti években ugyanazzal a stratégiával közelített a színházcsináláshoz és a közönséghez. A Savaria városának ókori, középkori, újkori történetét megelevenítő produkciók (többek között: Játék az isteni Claudiusról, Szombathelyi pajzánságok), de még az ókori latin szerzőket színpadra állító előadások (például Plautus A hetvenkedő katonája vagy A bögréje) is egyenesen a nézőkhöz és a nézőkről igyekeztek szólni: saját pátriájukról, annak múltjáról, jelenéről, jövőjéről – éppúgy, mint a Weöres Sándor Színház nyitó előadása, a 9700, vagy a tavalyi évad első bemutatója, a Béres Attila rendezte Anconai szerelmesek. És ez a szándék tette nemcsak rokonszenvessé, de életképessé azokat a produkciókat, amelyek esztétikai értelemben kevésbé bizonyultak méltánylandónak, innovatívnak: a szórakoztatás nyilvánvaló igényén átsejlő kommunikációs szándék.

Orosz
Orosz Róbert, Csonka Szilvia és Hollósi Frigyes

Az idei karneválszínházi előadás, a Georges Feydeau – Maurice Desvallières szerzőpáros Champignol malgré lui című vaudeville-e, melyet a Savaria Történelmi Karnevál és a Weöres Sándor Színház egyszerre jegyez, legfeljebb látszólag folytatja a fenti tendenciát. A kontinuitást garantálja például a rendező Jordán és a fordító-átdolgozó, Szombathelyre újra meg újra visszatérő Hamvai Kornél személye, meg az a gesztus, hogy az átdolgozás a cselekmény jelentős részének színhelyét éppen a vasi megyeszékhelyre teszi, ám – amint éppen Jordán Tamás jelzi egy interjúban – „ennek nincsen konzekvenciája”, vagyis a tér és az idő az előadásban tökéletesen irreleváns: a történet játszódhatna Párizstól Pekingig csaknem bárhol. Innentől kezdve pedig tét sincsen, ami van helyette: jól megcsinált darab, ügyesen kompilált jelenetek, színvonalas komikus alakítások.

Nagy Cili
Nagy Cili

Feydeau és Desvallières darabja Hamvai átdolgozásában A tartalék tartalékos címet kapta, utalva a duplafenekű bohózati cselekményre: a tartalékos katonának behívott festőművész férj szerepét játszani kénytelen szeretőnek kell lerónia a tartalékos katonai szolgálatot bizonyos félreértések okán, miközben a kiképzőtiszt leányával való eljegyzésben fogant saját identitását is magára kell öltse, hogy e gazdag partiról is lemaradjon bizonyos további félreértések okán, miközben mindenki más boldogsága mederbe terelődik. Ily módon a tartalék tartalékost, név szerint Szénpatakyt játszó Zayzon Zsolt az egyetlen, akinek valamiféle összetett – tragikus árnyalatokat is megvillantó – szerepet van módja eljátszani, és Zayzon, aki önmarcangoló karakterjegyekkel ruházza fel a Feydeau-nál különben gátlástalan szoknya- és hozományvadász bonvivánt, nem is marad adós a minőségi teljesítménnyel. Zömmel ő diktálja az előadás tempóját, melyet megsegít Hamvai mulattató, a ki-kifulladó feydeau-i helyzetkomikumot rendre szövegszintű (elsősorban félreértés- és félreejtés-) poénokkal átszövő magyarítása.

Zayzon
Zayzon Zsolt és Schlanger András. Fotó: Mészáros Zsolt (A képek forrása: Weöres Sándor Színház – wssz.hu)

Jordán Tamás nagy rutinnal, szakszerűen, értelmesen vezényli le az összetett cselekményt, rendezői munkája elsősorban a színészek helyzetbe hozásában és a szerepek eltalált kiosztásában érhető tetten. Lugosi György egyetlen testtartásból és ingoványos járásból talál telibe egy teljes karaktert; Schlanger András a saját hatalmába és a mind több elfogyasztott konyakba egyszerre belerészegülő katonatiszt figuráját nagy-nagy apai szívvel toldja meg; Hollósi Frigyes aprókockás ancugjában kiköpött életvidám osztrák nagybácsi, aki a v-t olykor f-nek (’fau’-nak) ejti, ráadásképpen az augusztus 20-i előadáson a váratlan színpadi helyzetek megoldásából is iskolát ad. Szabó Tibor vértolulásos kiképzőhonvéd, Orosz Róbert ellenállhatatlan humorral szöszmötölő kispolgár, Bajomi Nagy György makulátlan öltönyben imitál gyakorlatozó gyilkos bálnát. Kihozzák, ami a helyzetből kihozható – még ha mindannak, amit tesznek, nincsen is semmiféle valóságos konzekvenciája.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek