HABENT SUA FATA

Most, hogy az Ulpius-ház felfedezte a korszerű magyar romantikus regényt, körvonalazódni látszanak a műfaj sajátosságai: Fejős Éva A mexikói című, a korábbiakhoz képest eggyel bugyirózsaszínűbb (borítójú) könyve is illeszkedik ebbe a vonulatba. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA.

A romantikus regények magyarországi piacán eddig szinte kizárólag külföldön játszódó, külföldi (hangzású) szerzők neve alatt eladott könyvek szerepeltek. A Vanessák, Jilianek és Berylek világa mellett újabban feltűntek a Zsófik, Flórák, Szonják és Rékák, és ezekben a hetekben a csapból is Fejős Éva és a Vass Virág folyik: az Ulpius-ház hasonló erőkkel és marketingstratégiákkal hype-olja a két, egyébként nyilván eltérő hangú írónő könyveit, akik hatalmas poszterekről és interjúk tömkelegéből sugározzák a sikeres és kiegyensúlyozott nő mintaképét. És most már az is bizonyos, hogy a kiadó sorozatgyártásra rendezkedett be az írónőkkel – könyveik egyforma méretűek, s a borítók dizájnja is a megszólalásig hasonló stílusú: a sorozat mindegyikén lendületesen megrajzolt, MILF-típusú, elegáns Barbie-alak található. Mindkét írónőnek saját rajongói klubja is van a facebookon, ahol a szerzők hangtálterápiáról, parfümökról és hétvégi programokról csevegnek az olvasókkal. Főleg Fejős Éva vette kifejezetten interaktívra a stílust: kommentek tucatjai érkeznek a „Ti mivel relaxáltok?” és a „Nektek mi a heti parátok?” típusú kérdéseire. (A szerző honlapja itt érhető el.)

Hiszen az Ulpius-ház marketingstratégiájának alighanem az is fontos része, hogy Fejős Éva olvasói minél inkább egy nagy-nagy közösség tagjainak érezhessék magukat: nagy átlagban harmincas, a kiteljesedés és önmegvalósítás rögös útját járó, középosztálybeli, öntudatos magyar nőknek. Csajoknak. Galántai Zsófi, A mexikói című regény főhősnője (és természetesen a „sorozatban” megjelent többi szereplő is) akár a barátnőnk is lehetne, de legalábbis járhatnánk vele egy Pilates-órára. Bár ami a sikerességet és a női magazinokból közvetített nőideált illeti, Zsófi átlagon felüli mennyiségű hívószóval rendelkezik – a romantikus regény műfajának megfelelően. A 34 éves főhősnő talpraesett, az öregedéstől nem fél, divatos (PR) szakmájában sikeres, jelentős méretű ruhatárral rendelkezik, testtömegindexe – a könyvben megadott adatokból kikövetkeztethetően – normális. A bankszámláján levő megtakarításból néhány kattintással tud repülőjegyet venni európai nagyvárosokba, másnapi indulással. És Zsófi persze szeleburdi és bevállalós, hiszen a könyv borítóján feltett kérdésre, miszerint „Mi ad több muníciót a lelkünknek: ha bátran kilépünk megszokott és talán megunt életünkből, (…), vagy ha vágyainkat elnyomva éljük mindennapjainkat?” tulajdonképpen már válaszol is, amikor elindul a titokzatos, sármos idegen, a mexikói után – ellentétben az átlagnővel, aki néha egy egész életen át eltöpreng ezen a dilemmán.

A korszerű magyar romantikus regény további jellemzője, hogy egyszerre ismerős és ismeretlen. A közelmúlt eseményei (H1N1, gazdasági válság) és nem túl markáns, de budapesti helyszínek is említődnek: Zsófi a Váci utcán és Deák Ferenc téren sétálva randizik Dáviddal, Szonja (Vass Virág Vulévu című regényének hőse) a Liszt Ferenc téren szeret beülni valahová. Elengedhetetlen kelléknek tűnik azonban az egzotikum – a könyvcímek (Bangkok tranzit, a 17-ből átkeresztelt Hotel Bali) magukért beszélnek, Vass Virág könyveinek Párizshoz van mindig köze, Zsófi pedig Lisszabonban, Barcelonában, Londonban, Antalyában és Mexikóban keresi önmagát.

A szerző arra is ügyel, hogy a regények tele legyenek jól idézhető mondatokkal, például: „Átutazóban vagyunk mindannyian, itt is, meg persze mindenütt.” (29.o.) – Fejős facebookos üzenőfalára majd’ minden napra jut valamelyik könyvéből egy. Az öntudatos, modern magyar nő életéből nem hiányozhatnak a korszerű kommunikációs eszközök sem, így Zsófi google-özik, sms-ezik; részleteket olvashatunk az emailjeiből és Bogyó nevű barátnőjével való chateléséből is – igaz, ez utóbbiban, talán a nyelvi purizmus híveit megörvendeztető, egyik fél sem használ rövidítéseket, és még a 11-et is kiírják betűvel. 

Fejős Éva első regénye, a Bangkok tranzit – s a sorozatokkal már csak így van ez – jóval összetettebb volt. Ott az alaposan felépített cselekmény hét szála adott ki szép, kerek történetet, míg A mexikóiban mintha ötletszerűen sodródna az eseményekkel a szerző, s két szál gabalyodik végül egymásba. A korábbi regény kiindulópontja a szereplők életében beállt komoly krízishelyzet volt – Galántai Zsófi problémája viszont hétköznapi: alighanem minden átlagos nő szokta érezni úgy, hogy valami nem stimmel. S míg a Bangkok tranzit foglalkozott a szexturizmushoz kapcsolódó problémákkal, s prostituáltakat és egy ladyboy-t igyekezett megszerettetni az olvasókkal, addig A mexikói sokkal kevésbé reflektál társadalmi kérdésekre, s nem ragadja meg ezt a lehetőséget például Lucinda meleg férjének kapcsán sem.  

Ami viszont magával ragadó a regényben, az az idősödő, az élet szenvedéseitől megkeményedett mexikói asszony, Lucinda alakja, aki nyelvileg is sajátosan teremtődik meg a szövegben. Ahogy lépésről lépésre helyrezökken az élete, s ahogy lassan feltárulnak múltjának titkai, úgy válnak a róla szóló mondatok egyre hosszabbakká, s úgy vált át az elbeszélő egyes szám harmadik személyből első személybe.

Hasonlóan megkapó Lisszabon és a mexikói halászfalu leírása is. Így az olvasó kedvet kaphat egy kis kalandos utazáshoz – még ha nem is hagy ott csapot-papot, hogy olyan gyökeresen változtassa meg életét, mint Galántai Zsófi.