A Kulturális Örökség Napjain rejtett kincsek, látogatóktól elzárt műemlékek nyílnak meg (ingyen) a kíváncsi turistáknak vagy lelkes lokálpatriótáknak. Az összeurópai kezdeményezés eszmeiségébe mind a kollektív tudat és a nemzeti identitás, mind a tolerancia és a másság tisztelete belefér. Hiszen van-e européerebb feeling annál, mint amikor egy egész földrész polgárai mennek át a szomszéd utcába, kerületbe, településre, hogy meghallgassák a kisközösségekhez tartozó épületek történeteit?
 A Szent Erzsébet templom a Rózsák terén |
Idén Magyarországon a szakrális terek álltak a középpontban: elképesztő mennyiségű program között válogathattak a látogatók. Szerény ízelítő a budapesti választékból: látogatókat vártak az Ybl Miklós tér alatti ciszternák, míg mások bicikli nyergéből fedezhették fel Szent Ferenc sebeit és Szent Erzsébet rózsáit, a Duna-part templomait. A Tisztviselőtelepen vendégeskedők egykori diákmisékre emlékezhettek, és – bár ez szakrális élvezetnek nemigen mondható – aki akarta, a konyakmeggy kóstolása után tesztelhette az alkoholszondát a Rendőrség-történeti Múzeumban.
Én először a Rózsák terére látogattam el, másnap pedig a Harangzúgás a Kis Vatikánban című sétán vettem részt. Mindkét programon szép számmal jelentek meg a különböző korosztályokba tartozó érdeklődők, s minden helyszínen rég várt, szívesen látott vendégként érezhettük magunkat: a kis, helyi egyházközösségek tagjain keresztül nemcsak műemlékeket és felekezeteket, hanem érdekes személyiségeket is megismertünk. A séták – még a nem hívők számára is – ékes bizonyítékai annak, hogy a vallás a kultúra szerves része, s hogy a hit világához közelítő, mégoly „turisztikai” célú lépéspróbákkal is feltöltődhetünk – lelkileg.
A Rózsák terén Gerendai Ágnes mutatta be az Árpád-házi Szent Erzsébet plébániatemplomot, az egyetlen szakrális épületet, melyet Steindl Imre tervezett. Apró érdekességekből, anekdotákból rajzolódott ki a templom és általában a templomok élettörténete az alapkőletételtől kezdve a háborúk és a kommunizmus okozta sebeken át a még nem teljesen befejezett újjáépítésig. Kiderült például, hogy az esketési oltáron található színes szobor valójában carrarai márványból készült, s hogy egy szemfüles hívő festette be annak idején, hogy az orosz katonáknak ne szúrjon szemet az értékes műtárgy. Gerendai Ágnes a szüleiről is mesél, akik még a tér mai napig gyárra emlékeztető épületében, Dréher és Haggenmacher palackozóüzeméhez tartozó Hági sörözőben itták a friss barna sört.
 Harangzúgás a Kis Vatikánban (Fotó: Budapest Beyond Sightseeing) |
A Harangzúgás a Kis Vatikánban a VIII. kerület, a Palotanegyed szakrális tereit és felekezeteit mutatta be a mások történetei iránti kíváncsiság és a nyitottság jegyében. A program fő szervezője, a Budapest Beyond Sightseeing egyébként egész évben a Kulturális Örökség Napjai szellemiségében működik: „szocio-kulturális” sétáik a nyolcadik kerület és a ’nyócker’ titkaiba vezetik be a látogatókat. Csaknem hetvenen vendégeskedtünk a Szent Rókus Kápolnában, ahol Szabó Barbara megszólaltatta az orgonát és Mátrai Ferenc Béla egyik versét, elmesélte Szent Rókus történetét, akit egy kutya mentett meg az éhhaláltól. Kivételesen a Magyarországon csaknem egyedülálló cella trichorát, a háromkaréjos ókeresztény altemplomot is megnézhettük.
Az ötvenes évek meglehetősen zűrzavaros ingatlan-kisajátításainak következtében a Klauzál Téri Református Gyülekezet imaterme nem a Klauzál téren, hanem a Gyulai Pál utcában, egy társasházban található. Dr. Szabó Gyula és Németh Sándor tiszteletbeli presbiterek meséltek az egyházközség viszontagságairól s vezettek körbe az Erdélyből származó kegytárgyakkal díszített imatermen.
A békés Gutenberg téren, őszi verőfényben hallgattunk meg egy részletet Fenyő Miksa naplójából a második világháborús bombázásokról, a környék leomlott házairól és az áldozatokról. A Horánszky utcában a Szent Ignác lelkiségű női szerzetesrend, a Jézus Szíve (Népleányai) Társaságot látogattuk meg. Göcsei Rita mutatta be a KORDA Kiadót üzemeltető rend kulturális és szociális tevékenységét és a szétszóratás éveit, melyek idején a nővérek fontos feladatokat vállaltak a Kanadába és az Ausztriába menekült magyarok között. A Kalocsai Iskolanővérek a Mária utcában, egy gangos bérházban laknak. A lebetonozott belső udvart szinte kertté varázsolják a cserepes növények, miközben a levegőben sült paprika illata szállt: a házban működő leánykollégium egyik lakója épp ebédet főzött. Az idős Konzumáta nővér gépelt papírról, átélve-akadozva olvasta fel a rend és a kínai missziók történetét. A szétszóratásról szóló résznél elérzékenyült…