Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

KORTÁRS KORTESKEDŐK

Tánckommandó – „Zavarkeltők” hétvégéje / Body Moving – Mozgásban! Évadnyitó kortárs tánc programsorozat
2009. szept. 8.
A „lila” és „meztelen” kortárs tánc a zárt színháztermekből az utcára vonult, s a befogadó helyekkel karöltve szezon előtti kiárusítást tartott: kevésbé lilán, sokkal kevésbé meztelenül, és nagyon elszántan „közönségtoborzott”. SZOBOSZLAI ANNAMÁRIA BESZÁMOLÓJA.

Aki szeptember első hétvégéjén a pesti belvárosban kószált, lépten-nyomon táncosokba botlott. Különböző korosztályhoz tartozó alkotók, eltérő művészi utak keresztezték egymást a legforgalmasabb pontokon. A Body Moving programsorozat keretében közös céllal támadó Tánckommandó tagjainak mintha mi sem lett volna természetesebb a folyvást helyváltoztató „széksoroknál,” a tucatnyi „hívatlan” közönségnél.

A fagylaltárus bódé, a kávéházi asztalka, a metrókijárat, a szökőkút, az ellenkező irányú forgalmat kettéválasztó járdasziget, a galéria kirakata egyszeriben kiemelődött a tér végtelenjéből, megjelölődött, az őket bemozgó táncosok által egyszerivé és különlegessé vált az ittben, a mostban. Akárcsak a botjára támaszkodva csodálkozó idős néni, a pedálja után kapó hökkent biciklista, vagy a Nagy Andrea játékára-szemkontaktusára érthetetlen agresszióval felelő férfi. A mindennapi városhasználatból fölszentelődő helyszíneken erőterek képződtek, a játéknak határai lettek, a láthatatlan vonalakon belül tartózkodók belevonódtak a közös valóságba, s a varázslat annál inkább sűrűsödött körülöttünk, minél szabadabban fedeztük fel a látszólag kapcsolattalan elemek kikutathatatlanul egybefűződő szálait – egy emeleti ablak hirtelen becsapódását, a mellettünk ácsorgó félmondatát, a megkonduló harang hangját…

Ginseng duó
Ginseng duó

A programsorozatnak persze sokkal fontosabb célkitűzései voltak, mintsem egyszerűen „csak” játékszerül szolgálni a bámész közönség elméjének. Szép és üdvözlendő összefogás ez a kortárs tánc világában – legalábbis a szerencsés mód befogadó hellyel bíró művészek körének. A Tünet Együttesre a Platán Galéria üvegfalát bevonó fekete kárpit résein keresztül leshettünk rá fejhallgatóstul, komolyzenét hallgatva. Nagy Andrea és Dombi Kati Ginseng Duóját Bernáth Atom Tamás furcsa, evező alakú pengetőshangszer-kísérete, a monoton körúti zaj és néhány ezüst kiskanál egészítette ki. Az utcai zavarkeltésben otthonosan mozgó, e téren a pécsi POSZT-on edződött Hód Adrienn és az ex-Frenák-táncos Újvári Milán Radioballet-je a körúton garázdálkodott, de sokan választottak különleges helyszínt: a Magyar Mozdulatművészeti Társulattal a Boráros téren, Juhász Katával, Bata Ritával és az Andaxínházzal a Mammut II-ben, Ladjánszki Mártával és Varga Zsolttal az Örs egyik gyalogosátkelőjénél lehetett találkozni. 

Basta cosí!
Basta cosí!

Pataky Klári Basta Cosí! című míves édeshármasa (Arany Virág, Dányi Viktória, Grecsó Zoltán) a Deák téri metrókijáratnál gyűjtött maga köré népes nézősereget. Tíz, kilenc, nyolc, hét, hat, öt, négy, három, kettő, kettő, kettő… – kiáltotta nekünk, egymásnak, magának Dányi Viktória és Arany Virág a végeérhetetlen visszaszámlálások, de minduntalan elmaradó „kilövések” darabjának alig negyedórásra vágott sűrítményében, mely végül mégis célba talált a közönségnél. A feszes színházi előadásmódot levető, a pontosan kiszámított dramaturgiai építményt vázára bontó performansz új bőrbe bújt, s őszintén irigyeltem Grecsó Zoltánt, hogy a szerelmi játszmák összes feszültségét fényes nappal a városközpontban, ráadásul büntetlenül ordíthatta ki magából.

Berger Gyula kompániájának, a Zéró Balettnek a három táncosa sokáig egy telefonfülkében tekergőzött a Mikszáth téren, néhány nyugdíjas őszinte megrökönyödésére, a Heveny ész című koreográfia keretében. Ilyenek ezek a kortársak, nekik még a távközlés sem szent, sőt nem átallják kritikai éllel a heveny-eszünkbe belehallózni korlátolt kétdimenziósságunkat. A bizarr ének- és hangszer-hatások egyvelegével aláfestett előadásnak a listámon a legartisztikusabb címet juttattam, és magamban szinte már feloldoztam bűneik alól a megashow-gyáros társulatok szerelmeseit.

Városiszív Projekt. A képek forrása: Body Moving
Városiszív Projekt. A képek forrása: Body Moving

Kulcsár Vajda Enikőék a Blaha Lujza téren, reklámtáblával felszerelkezve ajánlották az emberek figyelmébe a Városiszív Projekt blogoldalát, miközben halált megvető bátorsággal végezték thai chi-szerű gyakorlatsoraikat a Rákóczi út közepén fekvő járdaszigeten: kétségkívül övék volt a legveszélyesebb produkció. A táncos-koreográfus egy korábbi akciójában tornadresszre vetkőzött, az aszfaltra jógaszőnyeget hengerített, és a Deák téri villamosmegálló utazóközönségét részesítette Nap-üdvözletben. Az életmódváltásra szólító tartalom tehát a régi, a forma sem mutat újdonságot, az internetes felületre készített felvételek pedig szinte semmit nem árulnak el az alkotói praxisról, de páran talán kedvet kapnak egy spontán ászanához, hogy így egyengessék ki tömegközlekedésben megtört tagjaikat.

Bízzunk abban, hogy a Tánckommandó újabb nézőket nyert meg a táncnak és a kortárs művészeteknek, hogy az előttünk álló színházi szezonban többen csippentenek fel egy-egy lila, csupasz gyöngyszemet, s nem csak a média által legalizált megacsapatok üres, de annál látványosabb csinnadrattái lesznek kelendőek. Ehhez persze még több kitartás szükséges, meg a ’kísérleti’ jelző mögött bujkáló alkotók önmagukkal szemben érvényesített szakmai szigora, profizmusra törekvése.

Csodák vannak. De nem a váratlanul emelkedő nézőszámokban öltenek testet.

Vö. Tóth Ágnes Veronika: Köztér, játéktér

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek