Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

HÁZTETŐK HAJNALA

Budapest nem Bécs – Tetőterek a műemléki városszövetben / Kortárs Építészeti Központ
2009. márc. 4.
A felhők fölött mindig kék az ég, továbbá nem fenyeget szmog-riadó. Ehhez talán elegendő, ha az eklektikus Budapest koronázó-párkányai fölött ütünk tanyát. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA.
Bécsi tetőtér. Forrás: Dachbaublogger
Bécsi tetőterek (Forrás: Dachbaublogger)

A Kortárs Építészeti Központ (KÉK) Budapest parlagon heverő tetőtereinek sorsáról, jövőjéről rendezett élvezetes és tanulságos konferenciát, követendő példaként Bécset állítva a tisztelt nagyérdemű elé. „Most már én is láttam Budapest háztetőit. A fényes őszi hajnalban, az áttetsző levegőég alatt borzongtak a kövek, hatalmas némaságban terpeszkedett a város a messzeségbe. Szennyes színei egybefolytak. A nyugati látóhatár megfeszült, mint egy fakókék vitorla, mérhetetlen magasan. A folyam mentén bérkaszárnyák horgonyoztak a híg napfényben. És tetők, kémények, tűzfalak szurtos, széltépett, esővert rengetege…”

Az indító képsort az egyik előadótól loptam, ő meg egyenesen Ottlik Gézától kölcsönözte, hogy mondandójának így adjon méltó nyomatékot. Multikulturális, többféle műfajt csatasorba állító élményben volt része tehát azoknak, akik a boszorkány-kergető időjárással dacolva a Bazilika lovagtermében összegyűltek, hogy tanúi legyenek a száraznak tűnő műszaki, jogi és műemlékvédelmi szempontok összecsapását ígérő párbeszédnek. A helyszín kiválasztása maga is telitalálat: a Bazilika felújításakor az egyház egy konferenciák megtartására alkalmas termet alakított ki a tetőtérben, nyerstégla falakkal, szabadon megmutatott acél tetőszerkezettel és – magyarok vagyunk – konyhával és büfével. Ekképp a témára hangolódva még a halkan duruzsoló, lángot lehelő fűtőkészülék sem tudta kedvét szegni az építészekből, hatósági szakemberekből, kivitelezőkből, ingatlanfejlesztőkből, és lelkes leendő tetőtulajdonosokból álló népes, ámde didergő gyülekezetnek. Az eső diszkréten kopogott a fejünk felett, néha megkondultak a harangok, ezenközben okos dolgok hangzottak el és isteni volt az ebéd – minden érzékünk kapott bőven ingert, egyik sem maradt kielégítetlenül.

Gerner & Gerner terve alapján
Gerner & Gerner terve alapján

A program önmagában is sokatmondó volt: a délelőtt folyamán hazai szakemberek előadásait, délután kiváló bécsi kollégák tapasztalatait hallhattuk. Magyar részről a városvezetés (Beleznay Éva budapesti főépítész, Cselovszky Zoltán V. kerületi főépítész), a műemlékvédelem (Dr. Mezős Tamás, a Kulturális örökségvédelmi Hivatal elnöke, Okrutai Miklós, a KÖH munkatársa), a tervezés (Nagy Bálint, Nagy Péter építészek) és az ingatlanfejlesztésben jeleskedő cégek (LOFTHome, Losonczi György) ismertette álláspontját, vízióit – az első két említett kategória véleményében  inkább az álláspont, az utóbbi kettőben a vízió-jelleg domborodott ki erőteljesen. Abban minden résztvevő egyetértett, hogy Budapest tetőterei potenciális tőkét jelentenek, melyet jelenleg a legcsekélyebb mértékben sem használ ki a város, dacára annak, hogy Ottlik Géza sorait mindenki magáénak érzi.

Sőt, akit ezidáig esetleg soha meg nem érintett a tetők romantikája, azt a szervezők egy zseniális ötlettel késztették behódolásra. Először is délre megrendelték a napsütést. Majd a budapesti és bécsi szekciót elválasztó ebédszünetben lehetőség nyílt arra, hogy egy varázslift segítségével a Bazilika kupolájának belsejében találjuk magunkat, ez ugyanis egy kettős kupola, kívülről nagyobb, mint belülről, akárcsak nagyhírű firenzei társa. Ahol – erre komoly összegben mernék fogadni – többen jártak, mint a szerényebb méretű, de jóval közelebbi budapestiben. Pedig fizetség ellenében ide is bárki bejuthat, én is megtettem anno a gyermekeimmel, ezért nem ért igazán meglepetés, miután a nem mindennapi kupola-szerkezet illő csodálata után felkapaszkodtam az utolsó néhány fém lépcsőfokon, és kiléptem a kupolát övező galériára, a Város fölé. Nem ért meglepetés, de a lélegzetem azért elállt, annyira elképesztő a perspektíva e ritka szögből. A város sűrűjében létezni – ahogy az egyik hozzászóló fogalmazta: fölötte, de mégis benne –, ebben áll talán a tetőtéri lakások vonzerejének pszichológiája.

Heinz Lutter terve alapján
Heinz Lutter terve alapján

Érdekesen alakult ennek az életformának a társadalmi bázisa az idők folyamán. Párizsban, ahol manzárdokat eleve építettek, a Bohémélet fagyos kezű hősei és társaik lakták jobbára a kis padlásszobákat. Magyarországon az IKV-időkben (fiatalok kedvéért: a rendszerváltás előtt) szintén olcsó, és nem kevésbé bohém megoldásnak számított furfangos módon tetőtérhez jutni, azt barkács-módszerekkel beépíteni, majd a teraszon hatalmas partikat adni értelmiségi barátainknak. Ám mindez már a múlté. A tetőtér üzlet lett, felnőttkorba lépett, lánynevét elhagyta és immár penthouse-nak hívják. Bohém értelmiség helyett a legfelső szintet a legfelső társadalmi rétegek lakják, luxuslakásaik magazinok hasábjaira kívánkoznak. Míg az eklektika idején a házak első szintje számított előkelőnek nagy belmagasságú lakásaival, addig a lift és az autóforgalom, a technika e két áldásos találmánya feljebb kényszerítette a felfelé törekvőket.

Gerner & Gerner terve. Forrás: nextroom.at. Fotók: Michael Nagl
Gerner & Gerner terve (Forrás: nextroom.at. Fotók: Michael Nagl)

Így van ez mindenütt a világon, ahol egy nagyváros sűrűsége eléri azt a mértéket, hogy tovább már nem képes horizontálisan, csak vertikálisan terjeszkedni. Ezzel párhuzamosan egyre erősebb a re-urbanizáció folyamata – a lakosság felismeri, újra felfedezi a városi lét előnyeit. Mindez együtt törvényszerűen vezet az egyetlen, még nem kihasznált terület, a tetők szférájának felértékelődéséhez.

Bécsben ezt idejekorán, még a nyolcvanas években felismerték, mára példa-értékűnek számít, ahogyan a műemléki városszövetbe beillesztették ezt az új elemet. A tetők szintjén gyakorlatilag egy új város jött létre, mely lentről, a historikus utcaszintről gyakran alig észrevehető. A házzal szerves egységet alkotó bővítések teljesen önálló, nagyon progresszív formavilágot képviselnek, amely mégsem öncélú játék, a gyakran szokatlanul merész formák hosszas elemzés, az eredeti épület szerkezetének, homlokzati felépítésének tanulmányozása és integrálása révén jönnek létre. Hallatlanul izgalmas vizuális kaland őket szemügyre venni, ehhez persze szárnyak híján a virtuális eszközök igénybevétele szükséges, érdeklődőknek ajánlom a http://www.nextroom.at/function_index.php?kind_id=5 oldalt. Innen elindulva számos kreatív csodában gyönyörködhetünk, és egyúttal ismét irigykedhetünk boldogabb szomszédainkra. 

Pedig kreativitásban állítólag itthon sincs hiány. A szervezők mégis azért döntöttek a konferencia megrendezése mellett, mert a nálunk is időről időre felbukkanó tetőtér-beépítési tervek zsűrizése során azzal szembesültek, hogy a magyar tervezők inkább a biztos középszert választják a bátor kísérletezés helyett. Indokolja ezt a hatóságok, ill. a törvényi szabályozás rugalmatlansága, a kusza társasházi tulajdonviszonyok ijesztő mumusa, talán a fizetőképes kereslet hiánya is – bár földi halandó számára irgalmatlan pénzekért kelnek el a valóban nívós penthouse-ok. Indokolja, de nem menti. A konferencia legélvezetesebb pontja  – persze a rengeteg hasznos és érdekes információ befogadásán, és a délben a kupolában készült fotók folyamatos vetítésén túl – minden bizonnyal a két fiatal osztrák építész akadozó prezentációja volt, akiket olyannyira felzaklatott magyar kollégáik szemmel látható rezignáltsága, hogy eredeti előadásukat sutba vágva sebtében összedobtak az ebédszünetben egy kis dörgedelmet, a kreatív tervezés merészségére és a hatóságok tűréshatárának feszegetésére biztatva a magyar tervezőket.

Kérdés lehet: vajon valóban fontos a mai viszonyok között, hogy hol lakik a felső párezer néhány prominens képviselője? Valóban fontos, mi történjék Budapest tetőivel? A főépítész asszony szerint a közterületek fejlesztése, a közlekedés problémái élveznek prioritást a sokak által bírált, halványan körvonalazott távlati Budapest-koncepcióban. De a sok, tetők felett, a magasban szárnyaló idea közt megszólalt a ráció: egy tetőtér-beépítéssel foglalkozó, sikeres kivitelező rámutatott: a tetők beépítetlen területe hatalmas tőkét képvisel, s ennek értékesítése révén az áhított közcélok könnyebben elérhetőek lennének. Ehhez csupán a jelenlegi szabályozás módosítására, a műemlékvédelem szemléletének módosulására, a lakók tudatának módosulására és az építész társadalom szakmai karakánságának megerősödésére lenne szükség. Akkor aztán menne minden, mint a karikacsapás, a direkt ezért idevándorló turisták pedig modern építészeti kiskátéval a zsebben kapaszkodnának fel a Bazilika kupolájába.

Bécsben a tetőtér projektet imponálóan alapos előkészítő munka előzte meg. A Budapest nem Bécs konferencia szervezői ennek a munkának első, bátor lépését tették meg itthon, hasonlóan impozáns alapossággal. A nemzetközileg egyre inkább elismert KÉK e rendezvénnyel ismét bebizonyította, hogy az építészet iránti elkötelezettség kreativitással és lelkesedéssel párosulva olyan értéket hozhat létre, amely a szűk szakmai érdekeken túl mindnyájunk életminőségének javulását szolgálja. Hiszen ez a pompás játék, az építészet végső soron szolgálat, akár istent, akár a császárt – netán Mammont szolgáljuk vele.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek